MAX NAPLÓ - Nagy-völgyi Favor kennel

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

MAX NAPLÓ

Max Napló
Helló Cimborák

Azt hittétek mi hogy már nem is írok nektek... de ki nem hagynám a mai élménybeszámolót ahhoz túl sok minden történt de kezdem is az elején...

Reggel időben ébredtünk a Gazdával, de egész jól elheverésztem még ő gyorsan rendet rakott mert azt mondta hogy jönnek a barátai, akiket én is ismerek. ezt követően birtokba vettem a kertet, aludt még az egész ház. Csak a madarak csiviteltek. A gazda kirakott a Napra fotoszintetizálni, békésen heverésztem és szundikáltam amikor megjelent a kis szőke, és azzal lendülettel ahogy jött én úgy támadtam ki rá. A gazda azonnal elkapott és leszidott, és ezzel egy időben fejemre húzta a szájkosaram. Csúnyán lemorogta a fejem. Persze a kis csaj ettől csak jobban akart velem játszani. Egy ideig még napoztam majd a mellettem elhaladó Aurát játszani hívtam, fogócskáztunk.

A gazda közölte hogy nem vagyok igazán komplett, de úgy tűnik még nem érem el az üzemi hőfokot addig bunkó vagyok. Ezért még egyszer számolok vele, kikérem az ilyen gyanúsítgatást.

Játékunk hevében érkezett meg a háziak kis kétlábúja, a gazda azonnal lábhoz rendelt, majd miután szótfogadtam hagytam magam megsimogatni a kis kétlábú által. A gazda nagyon-nagyon büszke volt rám. A kis kétlábú felfedezte a pórázom és elindult vele, a gazda segített neki, így sétáltuk körbe a kertet.

Aztán az ölében ültem egy kicsit, majd újabb sétára mentünk a kis kétlábúval. Amikor a gazda észrevette hogy véres a nadrágja, a kis kétlábú boldogságára ott hagyta a pórázom és engem ölben vitt be a házba, ahol ellátta a lehorzsolt talpacskámat. (utáálom azt a csípős valamit amit rá fúúj)

Ezek után újra a kertbe mentünk összeszedte a pórázt majd megjöttek a barátok. A kíváncsiságom erős volt. De a gazda szerint már megint bunkó voltam, igyekeztem én megbarátkozni velük de hát no nem megy az olyan könnyen. Pedig téynleg voltak már nálunk, s akkor jó volt velük. Megszagolgattam a hófehér szőrtengerek fenekét, nagyon formás csinos kis szukácskák társaságába keveredtem. Aztán ott volt még a a barna border is, aki fiú s nagyon kedves volt velem. 
túrázunk
Hanna, Bilbó, Lüszi
Max
Max
Börzsöny
Max
Bilbó
Visszaszaladtunk a házba, ahol gyors letolás járt nekem mert a többiekre morogtam hogy ne jöjjenek be. A gazdi összeszedte a cuccokat és indultunk túrázni.

Eleinte szájkosárban voltam, s nem díjaztam hogy a kétlábú férfi a hátam mögé került. De a gazda mindig figyelt rám sőt levette a szájkosaramat a többi kutya mellett mentem időnként azok aztán szabadon rohangásztak de mindig oda jöttek hozzám is. Nem akartam őket bántani, a gazda mindig dicsért. S idővel kezdtem megbékélni a férfi kétlábúval is. Mindig kedves volt hozzám. Barna border nagy apportos hatalmas fákat képes megmozgatni, az egyik ilyen nagy fánál én is segítettem neki ő fogta az egyik végén én meg a másikon. Úsztam a patakban, játszott velem a gazda, mindenki figyelt rám. Kezdtem nagyon élvezni ezt a napot.

A zöld sávon mentünk és a férfi ember tanúbizonyságot tett, hogy igen is képes megtalálni az utat,amit az én kétlábúm nem. Úgy hogy új helyre tévedtünk nagyon élveztem a szagokat. Találkoztunk sok-sok emberrel és kutyával, a gazda azt mondta ők is kirándulnak. A biztonság miatt -mindig ezt hajtja-, megkaptam a szájkosaram megszaglásztam egy csinos feketét -a gazda azt mondta hogy mudi-, s volt ott egy másik hófehér szőrtenger, aki alaposan megvizsgált adott puszit is de ezt a bizalmaskodást morgással jutalmaztam. Persze azonnal jött a letolás...

S ma életemben először láttam igazi kis kutyát egy nagyon aranyos kisebet legalábbis a szaga kutya volt. Megszaglásztam a gazda nagyon büszke volt rám hogy kedves voltam. S ez a hihetetlen picike kutya ha láttátok volna hogy tud szaladni.

Újra lekerült a szájkosaram, s folytattuk az utunkat. Mentünk-mentünk majd a kétlábú férfi térképet olvasott és ahelyett hogy visszafordultunk volna, egy másik útvonalat választottak.
A gazdából csak sütött az öröm és a boldogság, de aztán arcára fagyott a vigyor amikor meglátta a kaptatót. Nem tudom hogy miért kap mindig frászt, hisz a második nap ennél meredekebb helyre caflatott fel, igaz el is terült mint a Nagy-Alföld. Becsülettel küzdött megálltunk megpihenni egy fatörzsön, s úgy döntöttem hogy építem a kapcsolataim, így képen nyaltam a lányt, sőt felültem a férfi mellé. A gazda azt mondta hogy ezt lehetett volna ám reggel is, és akkor már sokkal hamarabb vakarászott volna több kéz de hát aki makacs mint én az megérdemli.

Utunk során egyszer csak hatalmas dörgéssel riogatott minket az ég. A kétlábúak az eget kémlelték, felértünk Török-mezőre ahol rengeteg ember volt. Mindenki a cuccai után szaladgált, a gazda újra szájkosarat tett rám, de én hang nélkül büszkén vonultam az emberek között.

A dörgés még többször ijeszgetett, majd egy pihenőhelyen utol is ért minket. Az eső csendesen hullott alá az égből. S mi mentünk-mentünk-mentünk, nagyon élveztem az egészet, mentem elöl, kutyák mellett, kutyák között, a férfi mellett aki nem is ellenség nagyon finoman simogat.

A gazda szíve tele volt boldogsággal ez egész reggel óta benne volt, csak úgy töltődött a barátai által. S itt volt ez a túra is ami már csak velőscsont volt a húskupac tetején. Ma érintettük a zöldsávot, az országos kéket, a zöld+ ....

A szálláson a kertben beszélgettek a gazdiék, én hol a gazdi ölében, hol a férfi hol a lány ölében aludtam. Élveztem hogy mindenki engem kényeztet. Ettek finom palacsintát amiből én is kaptam. Majd megjött Aura és a fiatalabb hófehérség játszani kezdett vele, először féltékeny voltam de aztán nem törödtem velük. Szabadon voltam s kutyák voltak körülöttem nem bántottam senkit. Játszottak velem, simogattak, a gazdiék boldogan beszélgettek játszottak.

Nem érdekelt azt sem hogy a férfin kívül volt még egy az udvaron (a szomszédunk), a gazda szeme állandóan rajtam volt. Figyelt rám, de nem okoztam galibát. a szomszédok isteni illatot varázsoltak és meghívták a kétlábúim vacsorára. A gazdával szemben az idegen férfi ült le, szájkosárban voltam és a gazda feltett a padra hogy biztonságban legyen az idegen. De egy hangom nem volt, aztán csak a kanalak csörömpölését lehetett hallani a kétlábúim elégedetten szürcsölték a levest. 
Max
Max
Max
Hanna és Lüszi
Max
Hanna, Max
Max
Max
A gazdán erőt vett a szomorúság, a barátok menni készültek, bevallom nekem sem volt ínyemre hogy elmentek megszerettem őket mind a négy mind a kétlábúkat. Tudom hogy mostanában sajnos nem fogom látni őket. A barna border búcsúzóul jól megszaglászott. Kikísértük őket az autójukhoz és nekem eszembe jutott Dödös meg az otthonom. S beakartam ülni a lány mellé, de a gazda azt mondta hogy mi még maradunk...

A barátok eltűntek elnyelte őket a végtelen út. Gazdi hívta GazdiAnyut és GazdiAput, GazdiAnyu hangja megint álomba ringatott, a Gazda szeméből könnyek folytak mikor meghallotta Nyakigláb hangját. Hát igen az a nagy melák teljesen a mancsa köré csavarta a gazdát, de akkor is én jöttem velem nyaralni bibibi...

Ma végre rendesen vacsoráztam csak úgy faltam a tápot amit a gazda elém tett. Persze azt mondja ez a gyógybogyónak köszönhető amit a barátok hoztak nekem, már kaptam belőle reggel is meg most vacsorára. Nem is fáj már annyira a lábam.

Aztán beájultunk a gazdával aludni, a szokásos két órási ébresztőt nem hagyhattam ki most a Gazdinál mert vacsi után nem vitt ki pisilni. De így legalább megtudtam írni a naplómat is.

wuff
Max
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz