MAX NAPLÓ - Nagy-völgyi Favor kennel

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

MAX NAPLÓ

Max Napló
Hurrá nyaralok 1. nap

2014. április 28.

Bezony Cimborák most betekintést nyerhettek naplómba. Persze mi Futrinkás Ebek Celebek vagyunk, hisz itt van Eszkuláp, a tacskó és Demény, a kötsög. E két híresség mögött én csak messze kullogok bár tény és való hogy időnként én is tollat ragadok. (aki nem hiszi járjon utána, reklamáljon a gazdánál)

Szóval aki nem ismerne csak röviden bemutatkoznék Max vagyok, négy éve mentett meg Réka Anyu, aztán cuccolt ide a Családomhoz. Van egy falkám három lajkából -Nagy Vörös, Szürke és Nyakigláb (azaz Brónya, Indra és Glami * szerk. gazda). Ahogy Demény mondaná alap hogy én vezetem őket, de ezt a gazda úgyis cenzúrázná. A kétlábúak nevelése nekem nem megy olyan könnyen, de elmondhatom hogy teljes körűen el vagyok látva, kényeztetve. 

No de legyen elég ennyi ugatás a kezdetekről...

Tegnap reggel a gazda a szokásosnál idegesebb volt, de ilyen volt az elmúlt héten. Állandóan aggódik miattunk mi lesz velünk, persze most Nyakigláb miatt ette a fene, mert csak azt motyogta hogy ő itthon marad. Ezt nem igazán értettem de mostanában alapból elég furán viselkedett, térképet olvastatott velem, meg magyarázott. (ja igen még mindig bealszom a hosszú monológjain).

Zebegény
Börzsöny
Börzsöny
Max
Malom-patak
Börzsöny
Max patakon kel át
Idegességében és hogy állandóan Nyakiglábat tutujgatta kissé besértődtem rá, főleg miután nemes egyszerűséggel kitette a szűrőmet az ágyból és rám förmedt hogy menjek dolgom intézni. Persze mert az csak úúgy megy...

Aztán haza ért GazdiApu aki felkapta a nagy zsákot amibe cuccaim el voltak csomagolva, majd jó magam is a levegőben találtam magam a hóna alatt és vitt Dödösbe. (ja igen ti nem ismeritek Dödöst, Dödös azaz ezüst izé amin imádnak a Nyávogók aludni amikor meleg a teteje, és mindig elrohan GazdiApu vele és időnként viszi az egész családot) Persze nem sokkal ezután megjelent a gazda is, aki búcsúzkodott GazdiAnyutól és a falka maradékától.

Dödösbe a gazda felszerszámozott, megkaptam a széles nyakörvem, előkerült a szájkosaram is (fúúúj). Urrá lett rajtam az izgatottság...

A gazda már megen a vaslovak gyűjtőhelyére cipelt egyszer már voltam itt, kb. 2 vagy 3 éve nem emlékszem már pontosan. A helyről eszembe jutott hogy akkor mennyire meg voltam ijedve. Na de most farkam fent, én vagyok a világ ura, meg se rezzenek amikor sivítva megérkezik a vasló. Nagyon nehéz elengedni GazdiAput a Gazda integet majd megint kerülgeti a bőgés, édes istenem ez a Kétlábú teljesen leégett néha... A vasló nyerítve prüszkölve megindul és kezdetét vette a 4,5 órás utazásunk. A gazdi először az ölében tartott de a nyárfalábai nem bírnak el engem erre hivatkozva a kabátjába vackolodva pihenek a nagy táska mellett. Idegenek jönnek udvarolnak nekem, és aki szimpatikus természetesen meg is simogathat. A világ legrendesebb kalauzával utazom, nagyon elbűvöltem őt. A segítségével a gazdi könnyedén mozgatja az állomáson a félházat rejtő batár csomagunkat. Én eközben büszkén felemelt farokkal járok az emberek között szájkosárban ugyan (ezért még egyszer leülök a gazdával). A gazdi melle dagad a büszkeségtől, hallom a hangjából hogy eltűnt az aggódása. Mondjuk nem is értem mit képzelt majd összesz******m magam egy-két embertől. 

Újabb vasló után izgalmas illatok jutottak orromba. A gazda telefonált majd megérkezett egy fiatal ember értünk. A gazda azt mondta hogy ez lesz a szállásunk, így birtokba vettem az új birodalmamat. Nem sokáig ismerkedhettem, mert a gazda elővette a táska mélyéből a cuccaim. Rám adta a hámomat és ő meg magára csatolta a canicross övet.
Neki vágtunk, a birodalmam mellett levő zöld+-t akartuk bejárni de három jelzés után szóltam a gazdának hogy baj van, mert a jeleket lepingálták szürkével. A gazda körözött velem, de tiszta jó jelzést nem találtunk. Így elsétáltunk a Börzsöny utcára, majd onnan az Almás-kertbe vissza. Majd rátértünk a zöld sávra.

Orromba hihetetlen illatok jutottak, erőszakoskodtam hogy haladjon a gazda utánam, szedje a csülkeit. Különben is rá fér a mozgás. Minden egyes illatot alaposan megvizsgáltam, találtam őz nyomot, meg egy csomó túrást -a gazda azt mondja szerinte disznó volt-, s ott van az az amit nem tudok azonosítani amit még soha nem éreztem, de teljesen eszem vesztem tőle. Nem tudom elmondani mit érzek amikor megérzem, bizsereg a talpam felforr a vérem és mélyre tartott orral azonnal a csapáján indulok. Indulok mondom de csak egy darabig a gazda hangja megint utolér és folytatjuk utunkat a zöld sávon.

Megismerkedtem ma a Malom-patakkal, hö láttam én már nyugodt nagy folyót hisz az enyém a Körös. De ez a kis patak vagy mi fene milyen hangokat ad ki magából. Először szép óvatosan megközelítettem és miután megállapítottam hogy nem veszélyes bele vetettem magam. Kerestem benne apportot, játszottam pocskoltam. S ez így ment egész nap amikor a közelébe kerültem. Nekem nem okoz gondot ha kidőlt fatörzseken keresztül kell átmásznom a vizen, csak azt nem értem hogy a gazda miért nem tud haladni rendesen utánam.
Sajnos ma azért történt valami, ami miatt újra aggódik a gazda. Fáj a lábam, elkezdtem három lábon száguldozni ugyanis még így is gyorsabb vagyok mint a kétlábú utánam aki elég becsületesen fújtat a hátam mögött. A praclimmal nem tudom mi lett, a gazda és én sem találtam rajta semmi sérülést, de fáj. A túrát a zöld sávon nem tudtuk befejezni elfogytak a jelek, a gazda utólag már okos hogy nem a nyílra kell hallgatni mert ott aztán nem zöld jelzés van hanem ember magasságú dzsuva. Én is egyre többször ültem le hogy fáradt vagyok, fáj a lábam, ráadásnak még az égi háború is kezdetét vette.



Max
Malom-patak, Börzsöny
Börzsöny
Max
Max és Én
Malom-patak
Max és Aura
Szállásunkra hazaérve szembe találtam magam egy vörös-fehér pamaccsal. A gazda azonnal rám adta a kosarat. majd letett úgy pórázostól mindenestől hogy ismerkedjek. Aztán a póráz gyorsan lekerült rólam, és én fáradtan játszottam egy kicsit azzal a lánnyal. A lányka amúgy szemtelen, mert később egy rövid pihenő követően miután kiloptam a táskából a korongjaim és az udvaron pihentem velük, elakarta azokat venni én figyelmeztettem de a gazda azonnal dörrent. Így ennyivel beértem, de játszani nem volt kedvem.

Itt amúgy minden szép, de nekem fura. Soha nem voltam még nyaralni, bizony azt mondta a gazda hogy nyaralunk. A gazdi este telefont kapott majd mint az őrült rohant velem ki a kapuhoz persze már megint szájkosárban voltam. De most őszintén ki szokta megharapni azt a kezet aki az ételt hozza??? Isteni illatok jöttek a dobozokból, de én még ahhoz is túl fáradt voltam hogy rendesen egyek. Persze ezzel már megen csak frászt hoztam a gazdára, hihi.

Az estét, éjszakát természetesen meleg helyen bevackolva töltöttem, hajnalban galád mód direkte felébresztettem a gazdát, egy kis kerti sétára. Aztán begyűjtöttem tőle az éjszakai kosztjából egy adagot.

No de most visszamegyek aludni, mert azt mondta hogy ma megnézzük ezt a Zebegényt, a lábamra való tekintettel csak ilyen lightos dolgot tervezz. S ha nem javulok akkor hamarabb haza akar velem cuccolni.

Jók legyetek Cimborák, ígérem holnap vagyis ma még írok Nektek.

Zebegény, 2014. április 29. 02:51

Wuff 
Max
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz