Őstörténet - Lajkák

Lajkák
Fontos ismerni egy fajta múltját, hogy értsd a jelenét, hogy lásd a jövőjét ...
Tartalomhoz ugrás

A nyugat-szibériai lajka őstörténete

A nyugat-szibériai lajka egy ősi orosz vadászkutya fajta. A fajtát munkára szelektálták és szelektálják, hiszen napjainkban is kedvelt és elismert vadászkutya fajta az Oroszországban és volt tagállamaiban. A fajta kialakulása, őstörténete az 1800 évek végétől nyomon követhető. Andrej Alekszandrovics Shirinskij-Shikhmatov neves kinológus és medvevadász műve  az Album az északi kutyákról (lajkák) 1898-ban jelent meg. Ebben földrajzi tagoltság szerint mutatta be a lajkákat. A területi elhatároltság ellenére az északon élő kutyák jellegzetes egyforma jegyeket mutattak. Bár a ténylegesen összefogott tenyésztés még nem kezdődött meg, de típusában már kiváló egyedeket fotózott.
Andrej Alekszandrovics Shirinskij-Shikhmatov
1868-1927
neves kinológus és medve vadász
1898-ban jelent meg Album az északi kutyákról (lajkák) című műve
Shirinskij-Shikhmatov által fotózott lajka
Shirinskij-Shikhmatov által fotózott lajka
Maria Georgievna Dmitrieva-Sulima
"Annyi fajta lajka létezik, ahány külön törzs északon"
Maria Georgievna utazásai során, a lajkák tanulmányozása mellett vázlatokat készített a természetről, valamint az ott élő törzsekről is.
Maria Georgievna Dmitrieva-Sulima: Lajka, és vadászat lajkával című 1911-es kiadású könyvében bemutatja az általa bejárt területek lajkáit  és az azokkal történő vadászatot. Dmitrieva-Sulima a sok pénzt felemésztő, sok hónapon át tartó, nehézségek tömegével járó útja a szibériai Léna, Aldan és May folyók mentén haladt. Majd vadászlajkájával Jakutszból átment a Sazján-gerinc hágóin az Ohotszk-tengerig, Szahalinig. Útjai során kinológiai adatokat gyűjtött és vázlatokat készített mind a kutyákról, a természetről, valamint az őslakosokról.


1920-as években két területen kezdődött meg a nyugat-szibériai lajkák tenyésztése. Ekaterinaburgi csoport meghatározó egyede Groznij I. volt. Groznij I.  1930.  január 01-én született, apja Milton, anyja Purga volt. Bár származása nem volt teljesen ismert, de mégis kiemelkedő alakja volt a lajka fajtának. Groznij I. több kimagasló utód apja volt, ezen utódokat vadászoknál és a nagy tenyésztelepeken helyezték el. Az Ekaterinaburgi csoport nagyon fontos volt a II. világháború előtt és után is.
Groznij I.
/Milton-Purga/

A szövegben kiemelt (más színű) részekre kattintva további fotókat, információkat lehet megtekinteni!

A moszkvai csoport az 1920-as évek közepén kezdte meg tenyésztési munkáját. Ezen időszak kiemelkedő kanja és a moszkvai csoport egyik alapítója Miska volt.  Miska 1924. december 07-én született,  apja Sever, anyja Nelvir. Miskát széles körben használták, leghíresebb utódai közülük

-          Serka  /Miska – Tajga/
-          Sever  /Miska – Csamnica/

Azonban ezen csoport további meghatározó kutyái voltak még Ural, Damka és Ulf /Ralf – Ezska/. A második világháború elejére, kialakult egy új állomány melyek jelentős szerepet játszottak a fajta típusainak rögzítésében.

-          Ch. Urcsala         VRKOS   1/l     szülők: Ulf- Ch. Urka
-          Ojra                     VRKOS  3/l      szülők: Groznij I.  – Alta
-          Burka-Dimka      VRKOS  7/l      szülők: Ulf – Alka
-          Dzsubar               VRKOS 20/l     szülők: Csernij – Kuhta-Belka

Közülük Ch. Urcsala és Dzsubar volt, akik jelentős számú jó külső és vadászati tulajdonságokkal megáldott utódokat hagytak.

ВПКОС Всероссийской племенной книге охотничьих собак
VRKOS Összoroszországi Vadászkutyák Tenyészkönyve
Ch. Urcsala
VRKOS 1/l
/Ulf - Ch. Urka/
1933
teny.: Vahrusev
Ilyen utódok voltak például:
Ch. Urcsunja VRKOS 21/l
született: 1944. január 15.
apja: Dzsubar VRKOS 20/l
anyja: Ch. Urcsala VRKOS 1/l
színe: szürke
munkavizsga: III. díjas mókus
Kitűnő küllemű kutya volt, de a tenyésztésbe nem került.
Ch. Sobol VRKOS 42/l
született: 1944. szeptember 09.
apja: Dzsubar VRKOS 20/l
anyja: Ojra VRKOS 3/l
színe: vörös
munkavizsga: II. - III. díjas mókus
Széles körben használták tenyésztésre, de kevés jó utódot hagyott. Ezért tulajdonosa kivonta a tenyésztésből!
Kubrja VRKOS 77/l
született: 1944. július 10.
apja: Dzsubar VRKOS 20/l
anyja: Kukla
munkavizsga: II-III. díjas mókus
Dymka II. VRKOS 81/l
született: 1947. február 14.
apja: Urman VRKOS 43/l
anyja: Burka-Dymka VRKOS 7/l
Ezek a kutyák nagy szerepet játszottak a II. Világháború utáni fajta helyreállítási munkáiban. Valamint  ezen kutyák megtalálhatók a mai nyugat-szibériai lajka vérvonalakban.

A moszvaki csoport számos új vérvonalat is bevezetett
-          Tajozsnij Krasznaja Zvezda
-          Djumnar VRKOS 26/l
-          Panda VRKOS 41/l -  Khanti-Mansi nemzeti tartományból
-          Sudar Krasznaja Zvezda
-          Borka a Khanti-Mansi Nemzeti Tartozmányból
-          Ajan VRKOS 66/l
-          Orlik VRKOS 83/l
Az új vérvonalak közül kiemelkedők Tajozsnij és Ayan voltak.
Sverdloszki kiállítás
Tajozsnij
/Bujan-Kukla/
Groznij I. unokája
Kudesznik VRKOS 107/l
/Altaj VRKOS 72/l - Gadalka/
Ch. Narimka VRKOS 1018/LZS
/Altaj VRKOS 72/l - Ch. Gaza VRKOS 100/l /
Tajozsnij 1942-ben született Ural régióban. Bár törzskönyve nem volt teljes, jól dolgozó családból származott. Kiállításokon nagy ezüst érmet kapott. Tajozsnij széles körben történt használata teljesen természetes volt. Már az első almok után kiderült hogy jól örökíti fenotípusát. A fenotípusban való hasonlóság önmagában kevés, munkában is bizonyítani kellett az utódainak. Sok kiváló utódot, unokát és dédunokát hagyott hátra.  A teljesség igénye nélkül:
 
 
-          Aldan-Brovka VRKOS 69/l
 
-          Argun VRKOS 73/l
 
-          Altaj VRKOS 72/l
 
o   Altaj lánya Narimka VRKOS 1018/lzs Champion címet szerzett
o   Altaj lánya Kudesznik VRKOS 107/l     bajnoki címet szerzett a Csehszlovákiai nemzetközi kiállításon
   
-          Ugadaj VRKOS 1008/lzs
 
Színe fehér-sötét szürke, fekete fedőszőrrel. Ugadaj tapasztalt vadászkézbe került , és a munkát vele már az első ősszel megkezdték. Gyorsan tanult és szinte egyetemlegesen minden vadra használható volt. Vannak vadászok akik még mindig emlékeznek ragyogó vaddisznós munkájára. Széles körben használták mint fedezőkant.
 
-          Ch. Tuman VRKOS 1105/lzs
 
Tuman fehér alapon szürke foltos volt mint Tajozsnij, kiállításokon kitűnő-kiváló minősítést kapott, II-III. díjas munkavizsgája volt mókusra. Tenyésztési munkában széles körben használták, briliáns dolgozó kutyákat adott.
Ajan VRKOS 66/l    BorkaPituh II kölykeként látta meg a napvilágot 1947. február 26-án. Ayan kiváló vadászkutya volt, melyet jól örökített utódaiban, azonban külleme nem érte el a kitűnő minősítést. Ayan utódai jól dolgoztak nagy vadakkal is. Ayan legsikeresebb utódai, unokái:
-          Ch. Katun VRKOS 1013/lzs
-          Gadalka VRKOS 90/L
-          Zuek VRKOS 102/l
-   Zuek fia:  Ch. Tobol VRKOS 1052/lzs
-  Zuek lánya: Poroska
Ajan VRKOS 66/l
/Borka - Pituh II./
született: 1947.02.26.
II., III mókus
Фото из архива Корытина С.А.
Фото из архива Корытина С.А.
A tenyésztés első sorban az alábbi területeken zajlott Moszkva, Leningrád, Vologda, Gorkij, Perm, Novoszibirszk. A fajta fejlődésében nagy szerepet játszottak a fenti területek valamint a VNIIOZ (Összövetségi Vadászati Tudományos Kutató Intézet) tenyésztelepei (lsd. fentebb a fotókat), valamint  a vadászok akiknek szívügyük volt a lajka.
 
Az 1950-es évekre a nyugat-szibériai lajka fajta jól elkülönített formában volt jelen. Köszönhetően annak hogy a kívánt típust hasonló de különböző vérvonalú kutyákkal érték el. Így az állomány beltenyésztettsége kisebb mint az orosz-európai lajkáé.
 
a lajkákat 1949-ig egy fajtaként bírálták a kiállításokon - forrás - internet
E.I. Shereshevsky így írja le a nyugat-szibériai lajkát az 1950-es évek közepén:
"Testfelépítés erős, kiegyensúlyozott temperamentum, de mind ezek mellett figyelmes, tettre kész. Marmagassága: 55-60 cm, szőrzet jól fejlett, vastag aljszőrrel. Test jól fejlett, mély mellkassal. Fej nagyon típusos ennél a fajtánál. Vadászösztönök erősen fejlettek!! A kutyák mind siketfajdra, mind pedig nagy vadakra vadásznak! A kennel szukái évente csak egyszer tüzelnek, 4-5 kölyök jellemzi őket almonként."
Vajgacs VRKOS 1055/lzs
/Indus CB 1607 - Kajra CB 510/
született: 1963.02.21.
Tajozsnij ükunokája
A VNIIOZ tenyésztelep egyik legsikeresebb kutyája. Vajgacs 1971-ben a magyarországi vadászati világkiállításon, Világgyőztes címet kapott!
Edmund I. Shereshevsky
1907-1981

1944-től a VNIIOZ tenyésztelepének egyik vezető kutatója lett, ahol az orosz-európai lajkákkal foglalkozott. Shereshevsky javaslata alapján kerültek elfogadásra az első standardek
1949-ig a lajkákat kiállításokon egyben egy fajtaként kezelték a területi tagoltságok és típusok ellenére. Csak a fajták elfogadását követően, kezdték a három fajtát külön bírálni

-          orosz-európai lajka
-          kelet-szibériai lajka
-          nyugat-szibériai lajka

A fajta minden szakaszában fejlődött,  a tenyésztés különböző helyeken egyre több és több kiemelkedő egyedet adott.  A nyugat-szibériai lajka gyors, agilis, élénk, kiegyensúlyozott fajta. Az 1970-es években a populáció becsült létszáma elérte a 15.000.  A fajta széles körben elterjedt és a nagy tenyésztési elvárások által létrejött egy kiváló munkakutya amelyben a szépség és a vadászösztönök együttesen vannak jelen.
A jelen és jövőkor tenyésztőinek ezt figyelembe véve kell a tenyésztési munkákat megkezdeni. Célként lebegjen szemük előtt a fajta sokoldalúságának, egészségének megőrzése.
Lajkák
All rights reserved - Copyright
NaMar - Nagy-völgyi Favor kennel
2004-2024
Vissza a tartalomhoz