Örökbefogadásom története a gazdim tollából - Nagy-völgyi Favor kennel

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Örökbefogadásom története a gazdim tollából

Max Napló


Lux kutyám halála mély sebeket hagyott hátra a lelkemben és a falka lelkében. Új társa volt szükségünk, hogy újra tudjuk kezdeni, áttudjunk lépni a szakadékon. Soha senki és semmi sem tudja pótolni Luxunk hiányát, elvitte a szívünk egy darabját...

Megzakkant szívünk azonban a falkával közösen egy új társért kiálltott, ezért szép lassan keresgelni kezdtem. Elsõsorban állatvédõ egyesülettõl vagy gyepmesteri teleprõl szerettünk volna örökbe fogadni, de mivel régóta tetszettek a szálkásszõrû tacskók így a fajtának is kezdtem utána járni, szõrápolás, tenyészetek, stb. Felvettem a kapcsolatot a Futrinka Utcai Kutyavédõ Egyesület Tacskó Fajtamentésével (a Futrinka Utcai Kutyavédõ Egyesülettel hosszú évekre visszamenõ kapcsolatban vagyok a munkám által), s kértem hogy jelezzék ha az igényeimnek megfelelõ védenc kerül hozzájuk. Kölyökkutyában gondolkodtam maximum 6 hónapos korig,  jó idegrendszer, apportkészség, lehetõleg legyen domináns, stb.

Teltek a napok, a hetek, amikor felfedeztem Õt a tacskófajtamentés honlapján... elkezdtem érdeklõdni felõle, de igazán, egy pénteki nap volt ami megváltoztatta a világot, az a Nap amikor a családom elmesélte hogy a lajkák sírva könyörögtek egy vörös tacskó fenéknek (ennyit láttak a kutyából) hogy mit keres oda kint, és úgy hívták mint ha Luxunk lett volna. Ez volt az a pont ami végképp betette jobban mondva kinyitotta a kaput, és megkezdõdött a hosszas levelezés Rékával a Tacskó fajtamentés elnökével.

S itt az ideje hogy írjak pár szót Kárpitról:  egy év körüli tacskó keverék kan, egy fához kikötve találták õt és a testvérét a karcagi állatvédõk, és onnan kerültek a Futrinka Utca gondozásába. Kárpit Úrfi neve nem jött be nekem, így a család Motyó álnéven beszélt róla itthon. Bizony sokat beszélgettünk róla, tényleg felkészültünk-e akarjuk-e Õt, tudjuk-e vállalni azt hogy õ egy mentett kutya, kitudja milyen rögzült rossz tulajdonságokkal, félelmekkel.

De vállaltuk így Motyó már csak arra várt, hogy megfelelünk-e az örökbe fogadási feltételeknek, s megfeleltünk és kitüztük a család új tagjának érkezését 2010. július 10-re. Motyót ivartalanítva, chipezve kaphattuk csak meg, így  2010. július 01-én túl esett a mûtéteken (igen mûtéteken mert volt egy köldöksérve is amit helyre raktak).  A mûtétet jól viselte, kezdte is magát összeszedni, amikor valamilyen ismeretlen okból 2010. július 04-én vasárnap este kiszedte a köldöksérv mûtét varratait.

Iszonyatos hír fogadott a fórumon ahol Réka megírta hogy Motyókám szétszedte a varratait, sok vért vesztett és bizonyos szervek ki is kandikáltak belõle. Mûtõben van, de a kilátások egyenlõre nem biztatóak, a fertõzés veszélye nagyon magas. 

Egy világ omlott bennem össze, még nem is láttam, de már a halál küszöbén áll az új kutyám.... azon az éjszakán nem sokat aludtam egész idõ alatt õ járt a fejemben, de szerencsére másnap délelõtt jó hírek fogadtak. Túl volt a mûtéten és a körülményekhez képest jól volt.

Újabb megbeszélések következtek, a kicsi állapotáról, kezelésérõl mert szerencsére olyan jól javult hogy engedélyezték csaldáunkhoz való leköltözését. S eljött a várva várt Nap, felvirradt 2010. július 10-ik napja.

Kereken 11 órakor megérkezett a falka legújabb tagja Kárpit Motyó, akire ránézve azonnal megállapítottuk hogy se nem Kárpit, de nem is Motyó. A lányoknak a ház elõtt az utcán mutattuk be az új tagot, Indra nagyon lelkes volt, lehengerlõ stílusával kicsit meg is ijesztette a megszeppent Motyeszt, aki a nagy lelkesedést egy morgással jutalmazta. Brónya megvetõ pillantással végig mérte a kölyköt, majd közölte hogy részérõl ennyi volt az ismerkedés, jobb lenne bemenni az udvarra.

Tudtuk hogy nem lesz egyszerû meghódítani Brónya kutyánk szívét, nála minden csoda három napig tart. De ezért is maradtam egy hétig itthon a falkával, hogy a beszoktatás rendben legyen. Rékáék mindent elmondtak és elláttak szakszerû tanácsaikkal mire kell oda figyelnem a kölyök etetésénél, valamint hogy mikor melyik gyógyszert kell neki szednie. Rékáék távozása után, a kissé félénken viselkedõ kölyök kezdett kinyílni, felfedezte a kertet, hempergett a fûben, majd elhalászta Indra egyik labdáját és nagy játékba kezdett vele.

De még mindig nem volt neve, mivel a Kárpit és a Motyó sem illet rá... végül MAX lett egy nagyon kedves borderes barátom révén (Emmaboss - Alexandra Vlascic), õ volt aki javasolta hogy legyen Max, Luxom után ... Így lett Kárpit Motyóból MAX, Bossi pedig ismételten keresztanya lett.  :O)

MAX kb. egy éves fiatal tacskó keverék kan kutya, domináns, határozott egyéniség. Elõélete ismeretlen,  parlagon nõtt soha nem foglalkoztak vele. Szocializálatlan, keményen kutyázik, amirõl azt hiszi hogy az övé azt keményen védi. Szombaton érkezett de már aznap este ugatott, jelezte a hozzánk érkezõ vendéget. Apportkészsége kiváló, hihetetlen hogy ez a tulajdonság alapból benne van, csak fejleszteni, csiszolni kell!  Nem fél a vihartól, és a tüzijátéktól sem.
Max
Max
Az első fotók Maxról még a fajtamentésnél meglátni és megszeretni ....
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz