MAX NAPLÓ - Nagy-völgyi Favor kennel

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

MAX NAPLÓ

Max Napló
Fél éve már...

Drága Réka Anyu rég nem írtam már Neked. Annyi minden történt velem, az elmúlt hónapokban, nem is tudom hogy hol kezdjem beszámolómat. ...

Képzeld a gazdi egy nap maga elé hívatott s már megint elbeszélgetõs mûsort rendezett. Nem szeretem ezt, mindig olyan hosszan "ugat" hogy elalszom és emiatt rám morcog. Mit csináljak hát unom amit mond, meg felét nem is értem. E mostani beszélgetésbõl is annyi maradt meg, hogy Nyurga -a postás fiú-  hozz majd nekem valamit, a többi szokásos mondókáján mi szerint lehetnék jó fiú stb., megint bealudtam. Wuff egy szónak is száz a vége attól a naptól egyszer sem hagytam ki Nyurga érkezését, s a megszokottnál is mérgesebben üdvözöltem hát ha ijedtében be dobja a csomagom. Teltek a napok, a hetek már kedvem sem volt Nyurgát riogatni, amikor végre megállt még mielõtt megszólalhattam volna a Gazdi mellettem termett és át vette a csomagot. Miután segítettem a Gazdinak szétrágni a papírt két fehér mûanyag korong került elõ. Szaglásztam de igen csalódott lettem, mert ezek nem nasik, fura a szaguk. A gazdi persze megint a fejembe látott és hangosan nevetve kezébe vette az egyik korongot, meglóbálta bennem újult erõvel tört felszínre a kíváncsiság... és a fehér valami némán menekülni kezdett elõlem, elkaptam és ráztam, ráztam. Ez volt az a pillanat amikortól a gazdi korong függõségemet szálmolja. Csodás perkeceket éltem át amikor elõkerültek a korongok, imádom üldözni azokat, azonban a gazdi nélkül nem tudnak "futni" elõlem. Ez lett a mi kettõnk közös szórakozása. Azonban a fehér üldözni valók nem igazán bírták elviselni a fogaim, egyre kevesebbszer vette elõ azokat a Gazdi, hiába könyörögtem neki.Csak azt hajtotta hogy megsérülhettek már tõlök, s inkább figyeljem Nyurgát. Nyurga tanult a múltkori ijesztgetésbõl hiszen pár nap múlva csomagot hozott, ami új nehezebb üldözni valókat rejtett.

Azóta a gazdi által harapásállónak nevezett korongokat üldözöm. Be kell vallanom mérges a gadzira, mert felfedeztem hogy idõnként ellopja az üldözni valóimat és egy maga játszik velük. Grrrrrrrrrrr.... A múltkor is ezt tette, azt hitte alszom és kiment a kertbe, én viszont hallgatóztam és jókat derültem amint minden dobás után a korongért loholt. Ki is kéredzkedtem GazdiAnyutól, mert már nem bírtam elviselni a fújtatását, így beálltam mellé korongszedõnek.

Ez nem egy könnyû játék, mert nem elég csak rohanni, a Gazdi akkor boldog, ha még mozgásban vagy éppen röptében eltudom kapni az üldözni valókat. Bevallom nagyon élvezemezt az egészet, a Gazdi rengeteget fejlõdött bár még van neki mit gyakorolni, szóval kezdek megbékülni irányába mert rájöttem, hogy amikor maga játszik azt azért teszi hogy nekem nagyobb örömet szerezzen a közös játék.
Max frisbee edzés
Max
Indra, Brónya és Max
Képzeld Réka Anyu egy délutáni napon fehér selyemszárnyú pihék hintáztak le az égbõl. Amit Nagy Vörös és Szürke hónak nevezett, s hatalmas táncba kezdtek. Félve nyújtottam ki a nyelvem s amikor az elsõ pelyhek megcsiklandozták azt, felforrt a vérem s hatalmas ugrásokkal igyekeztem elkapni azokat. A gazda mint mindig csak vigyorgott rajtam... Estére fehérbe öltözött a föld, a finom pelyhek csiklandozták a talpam s csak köröztem az udvarban örömömben.

A hó megmaradt s minden egyes alkalommal nagyot játszottunk az udvarban. Azonban sétálni is voltunk szinte minden nap a Gazdival és GazdiAnyuval. A gátra mentünk ahol kedvemre futkároztam, hógolyókat kergettem és Szürke után én is majd nem vízbe vetõdtem, de szerencsére a körmömhegye hamarabb vízbe ért mint én magam s így nem fagytam. Szürkét viszont féltettem s fel-le szaladgáltam a parton s kiabáltam neki, hogy Szürke, Szürke bolond vagy halálra fagysz! Szürke jól kinevetett s én balga meg oda rohantam hozzá amikor kijött, aztán már csak azt vettem észre, hogy szakad az esõ. De nem esõ volt csak Szürke, aki szárazon rohant tovább én meg bõrig áztam általa.


Mint írtam sokat jártunk sétálni, de a gazdi megint szomorú lett miattam mert ismét megbolondutltam és nem tûröm a kutyák jelenlétét...
Rá kellett volna már ébrednem hogy a Családom makacsabb mint én. Most megint láb mellett kullogok és minden idegen kutya irányába való negatív viselkedési formámat szikrázó kemény fúújok kísérik. Nem valami jó ez az én kis érzékeny füleimnek. Megint megállapítottam hogy a gazdi varázsló egy pisszenésére a kerítés mögött lapuló kutyák vad ugatásba kezdenek, és engem piszkálnak miközben nekem jó kutyaként kell viselkednem. Sok-sok fúújos órán vagyok túl, de a gazdi végre boldog mert képes vagyok csendben közlekedni utcán, és nem akarom megenni egybõl a bent lévõ kutyákat.
Azt hittem hogy ezzel befejezi a fúújolást de nem, ha utcán látok kutyát teljesen eszem vesztem és mennék verekedni. Azt mondta hogy lesz nekem ne mulass!

Most ne haragudj mennem kell mert valaki matat a kapunál!

Max
Indra, Brónya és Max
Max első hó
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz