Kelet-szibériai lajka őstörténet - Nagy-völgyi Favor kennel

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Kelet-szibériai lajka őstörténet

Lajkák > Kelet-szibériai lajka

K. G. Ambramov volt az elsõ aki megfogalmazta a kelet-szibériai lajka standardjét.  E standard alapját az Amur folyó környéki típusában egy forma lajkák képezték, akiket vadászatra illetve szánhúzásra használtak. Ezekre a kutyákra jellemzõ volt a robosztus test, erõteljes csontozat, durva fej erõteljes pofával.  Ez a standard  1960-ig volt érvényben. 

A szisztematikus tenyésztés, törzskönyv regisztrációval 1970-ben az Irkutsk Kennelben kezdõdött. 1979-ben az Oroszországi Fedezõkönyv Vadászkutyáknak 39 kelet-szibériait tartalmazott. Az Irkutsk Kennel fontos tenyész kanjai Dzsulbars és Bulka voltak. Dzsulbars a Kachug kerültbõl (Irkutsk tartomány) származott. Mérete nagy, színe fekete vörössel, fehér pöttyökkel. Feje durva „testes” pofával, a pofa kissé rövidebb mint a koponya.  Bulka a vad zord Evenki Nemzeti Tartományból származott. Nagyobb és erõteljesebb volt mint Dzsulbars. Színe fekete-fehér, pofája rövid, testes, koponyája gömbölyû, fülei kicsik voltak.

Kiemelkedõ kennel Oroszországban továbbra is az Irkutsk kennel!  
Magyarországon kelet-szibériai lajka nem található!  Legközelebb ezzel a csodálatos fajtával  Oroszországban, Skandináv országokban találkozhatunk.
Bulbka kelet-szibériai lajka
Bulbka
VRKOS 1005/lvs
1969.01.16.
Dimok
VRKOS 1096/lvs
1977.11.28.
Ch. Bulbka unokája 
Dzsulbars
VRKOS 1001/lvs
1965.11.14.

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz